Gyereknapi képek

Vasárnap délután kicsit szeles, de vidám napot töltöttünk együtt.  Megnéztük a pécsi, Mezőszél utcai általános iskolások műsorát, játszottunk, traktoroztunk Tamás jóvoltából és kürtős kalácsot sütöttünk. Köszönjük a sok segítséget, együtt könnyebb volt! 

JÖTTÜNK, LÁTTUNK, GYŐZTÜNK!!!

Vásárosbéc aratott a XIX. Somogyhárságyi Parasztolimpián!
Először is Popa Zoli nyúlpaprikása -melyet BÉCI ÍZEK néven nevezett-, kapta meg az első helyet a főzőversenyen, annál is inkább, mert egyedüli versenyzőként indult. 
Viszont, 10 csapat közül a BÉCI BOMBÁK lettek a másodikak, a legjobb idővel! A csapat tagjai: Toncsi, Boros Boti, Popa Máté, Popa Zoli és Bánki Eszter.

Kezdődik a múltidézés: Az Ifjúsági Értékőr Program fiataljai megszólítják a helyi idős embereket és életre kel a múlt, egyre több fotót és történetet osztanak meg béciek és elszármazottak

egy csodálatos nap volt. A várva várt találkozások és a közösség napja is egyben.
Vásárosbéc különleges hely, ezt már az ideköltözésünk óta érzem és soha nem mondtam le róla. Mindig hittem és továbbra is hiszek abban hogy ez a közösség csodákra képes! Ezt bizonyította az Elszármazottak Majálisa is. Mennyi szorgos kéz kellett a falu ünnepi díszbe öltöztetéséhez, a sok előkészülethez, a finom ételek elkészítéséhez! Sok-sok vásárosbéci találgatott izgatottan, hogy vajon hányan jönnek el a meghívásunkra, és hogy fogják majd magukat érezni, tetszik-e amit itt látnak? És hát bizony volt sok örömkönny mindkét részről! Senki sem maradt kívülálló, aki részt vett az ünneplésben, függetlenül attól, hogy ismerte-e a hazatérőket vagy sem. Hát még egyszer szeretném nagyon-nagyon megköszönni mindenkinek az önzetlen segítséget, a hitet az álmomban, ami egy közösség megvalósult álma lett. És nagyon köszönöm azoknak is akik hazatértek és velünk ünnepeltek, hiszen sokan ismeretlenül is vártuk őket, és továbbra is szeretnénk kapcsolatban maradni, nézegetni a megsárgult, régi fényképeket és hallgatni az édes-bús történeteket….

Színjátszó Körünk a Raksányi Gellért Gondozó Központban mesél karácsony előtt

A Vásárosbéci Színjátszó Kör december 15-én a dr. Raksányi Árpád Integrált Szociális Intézményben szórakoztatta az itt élő vagy csak napközis ellátásban részesülő, idős embereket. A Virág János szerencséje című népmesejátékunk itt is sok nevetést generált. Örültünk hogy ennyi embernek vihettünk egy kis színt az ünneplésbe. Ami külön csoda volt, hogy Czibere Sándor bácsi, – egykor 13 település agronómusa-, teljes áhítattal nézte végig a darabot és utána mindnyájunknak gratulált, és legalább ötször elmondta: „Hát ezt a csodát! Én nem is tudtam hogy a béciek ilyen tehetségesek! Én nem is tudtam, hogy a béciek ilyen híresek!”  Ezúton adom át Czibere Sándor bácsi üzenetét: „Nagyon Boldog Ünnepeket kívánok minden Vásárosbécinek!”

IV Vásárosbéci Közösségi Nagykarácsony Betlehemes játékkal

Tegnap délután 5 órától ismét együtt volt Vásárosbéc apraja nagyja, a fél falu ünnepelte közösen a IV. Vásárosbéci Nagykarácsonyt!  Szép volt és meghitt, és persze hangos is a sok gyerektől. Először is szeretnénk önkritikát gyakorolni (segít ebben több meghallgatott vélemény is  ), az első rész nagyon hosszúra sikerült. Első alkalommal vállalkozott az Alkalmi Énekkar ilyen feladatra, és október óta folyamatosan, heti több alkalommal készültünk mind a műsorral, mind a díszletekkel, jelmezekkel. Szerettük volna részletesen bemutatni a Betlehemi történetet és valóban egy kicsit túl részletesre sikerült, főleg a kisgyermekesek számára. Azonban az, hogy a falubeli asszonyok így kiálltak a nagyközönség elé, lenyűgöző volt!!! Köszönjük a bátorságukat! A másik a technika. Mondhatnám az ellenségünk, de inkább, vagy nélküle kéne boldogulnunk (Popa Gergő hiányzott a gitárjáték!), vagy szereznünk kellene egy profi technikust (fiatalok valaki képezze magát!), profi felszereléssel. Szóval a fentieken kell javítanunk jövőre. És most a pozitív dolgok: Meleg volt, sokan voltunk, visszaröpültünk az időben a kiállítással, kisfilmmel, verssel, történettel, meghitt volt és baráti, 40db Vásárosbéc Angyalt tudtunk kiosztani, mert ennyi önkéntes munkája segítette az alapítvány előkészületeit! Sok ajándék várta a gyerekeket a fa alatt, volt csoki, finomság, szendvics, pogácsa pezsgő és nem utolsósorban, fergeteges volt a Vásárosbéci Színjátszó Kör előadása! Szem nem maradt szárazon, a nevetéstől! Minden család hazavitte a kis mézeskalács mécsest, mely a közös ünnep fényének szimbóluma. Szóval összességében ismét csodálatos együttlét volt, utána sokan ottmaradtak egy pezsgős koccintásra és megnézni a múltidéző kiállítást.Elmaradt a meghívás: Mint minden évben, 24-én 16 órára várunk mindenkit a Betlehemhez egy közös gyertyagyújtásra, éneklésre! 31-én pedig egy kis Szilveszteri hangulatot teremtünk főleg a kicsiknek Rosta Géza zenés műsorával, a Csorba Győző Könyvtár jóvoltából. És most egy kérés! Az önkéntesek lelkesedésből, nagy örömmel, egy belső késztetésre teszik a dolgukat, mégis van olyan pillanat amikor nagyon jól esik nekik egy kis elismerés, egy köszönöm. A IV. Vásárosbéci Nagykarácsonyra rengeteg önkéntes készült, óriási lelkesedéssel, és odafigyeléssel, hogy minél több Vásárosbécinek szerezzenek örömet. Ha itt,az oldalon megköszöni valaki a munkájukat, azzal kifejezi tiszteletét, megbecsülését a munkájuk iránt. Arra kérek tehát mindenkit aki olvassa ezeket a sorokat (kicsit hosszú lett ez is mint az ünnepély  ), hogy ha jól érezte magát tegnap, írjon egy köszönömöt ide!!! Köszönöm!