Ez már túlnőtt rajtunk, ez a térség ünnepe!
Köszönjük minden támogatónknak! (A képen Tabi-Kovács Nikoletta, Wöller-Szavai Zsófia és Szabó Tamás, a 17 fős társulatból)
Gulyás Margit néni, Popa György és Törőcsik Mari (öltözője :) ) Itt: Budapest Nemzeti Színház
Margit néni „gatyába rázta” a papát, vagyis ő volt az egyik öltöztető, és valóban Törőcsik Mari neve szerepelt az öltöző ajtaján. A másik oldalon, bár ideiglenesen csak: Vásárosbéc
ZSELICI TÜNDÉRKERT ÜZENETE:
Aki tervezte, most szedjen oltóvesszőt, mert ébredeznek a fák!
Hogy ne minden a Pajtaszínházról szóljon:
A Szociális Földprogram következő találkozója előadással és vetőmagosztással 31-én, szerdán 9.30-kor lesz, mint ahogy már korábban is kiírásra került.
KULISSZATITKOK KÖZKÍVÁNATRA:
Az előző pálinkás történet után, többen kérdezték, voltak-e még kulisszatitkok?
Hát, igen, a teljesség igénye nélkül:
– Kezdjük azzal, hogy egészen más teremre készültünk, kb. 10 percünk volt fejben alkalmazkodni az új helyzethez és nem a fényeket állították ránk, hanem nekünk kellett berendezkednünk a fények alá
– a színpad nem tette lehetővé a tárgyak eljuttatását A-ból B-be ahogy terveztük, ezért Zoli és Tamás rohangáltak a leghátsó függöny mögött, hogy mindig a megfelelő oldalra kerüljön az adott tárgy
– Patkó Bandi pisztolya csütörtököt mondott, bár a próbákon mindig jól üzemelt
– A vásárban kínált perecet Wéber Bözsi nénivel és Sudár Esztivel sütöttük, hagyományos béci lakodalmas perec
– Valeri a vásárban festményt festett, de nem is akármilyet, otthon elkészítette a darab ihlette festményét, a szelencével, vadgalambbal és az öreg idővel
– Az öreg Idő (Popa Papa) egy kis időre elaludt a színpadon
És aki nem velünk utazott: Egészen vidám, borvirágos hazaútban volt részünk az 55 fős buszon. A népdalok mellett sok mozgalmi dalt is megelevenített az állapotában is vegyes kórus. Bár nehéz elhinni, a „Megy a gőzős” viágslágerre valódi vonatozás is történt az autópályán száguldó buszon 
Összegzés: III. Pajtaszínházi Szemle – Budapest Nemzeti Színház
Még egyszer köszönjük mindenkinek a sok-sok biztatást, támogatást, szurkolást. Külön köszönjük a térségi polgármestereknek a buszok indítását!.
Nem indult könnyen az utunk. A Pajtaszínház pályázat megnyerése után, hatalmas dilemma volt a darabválasztás, aztán a megírás, majd a megvalósítás. Lehet, hogy néhány embernek okoztunk egy kis csalódást, hogy a tőlünk megszokott vidámság helyett most egy komoly darabbal álltunk elő, de nagyon fontos volt számunkra ezen a meghatározó helyszínen, egy sokkal mélyebb és jelentőséggel teljes előadás színrevitele, Vásárosbéc dicső múltjáról. Ha nem is megtörtént esetet dolgoztunk fel (bár némely jelenetben igen), a falu történelmének valós állomásai villantak fel a mesében. Mentorunk, Bagossy László óriási szakmai segítséget nyújtott, és a jó apa türelmével kezelte a csoportot. Akik látták az előadást, talán nem is gondolták, hogy sok hónapnyi közös munka van benne, minden kis jelenetet ezerszer átrágtunk, csiszolgattunk. Csak a pár perces össznépi táncos jelenetet – egy kecskeméti nagyon kedves koreográfus párral akik csak miattunk utaztak ide-, 3 órán keresztül tanultuk. Mikor már kiforrni látszott a színészi játék, aztán jött a másik nehézség, a jelenetek közti öltözés, kellékátadás, csere. Volt kihívás bőven! Nagyon izgultunk, mert az óriási érdeklődés miatt még jobban szerettünk volna teljesíteni. Végül 120 „saját” nézőnk volt és legalább negyvenen jöttek „külsősök” is megnézni minket, a 100 (!) fős Kaszás Attila teremben. (a színházasok megkönnyebbültek, hogy nem jött a tűzrendészet ) Külön köszönjük, a két kicsi lány munkáját, Bibi és Sári óriási volt, pár óra alvással, reflektorfényben is felejthetetlen alakítást nyújtottak! Mindenkinek még egyszer személyesen is köszönöm, hogy elfogadták a darabot, hogy végigcsinálták és beletették teljes tudásukat!
Hála ezért a szép és meghatározó élményért!
És egy kulisszatitok: Akik látták, azoknak megvan, mikor a fiú (Máté) készül az esküvőre és meghúzatják vele a lapos üveget? Nos, a próbákon ebben többnyire semmi, vagy csak víz volt. Zoli (Patkó Bandi) úgy gondolta, adjuk meg a módját, és teletöltötte 52 fokos szilvapálinkával. Máténak már teljesen kiszáradt a szája, mohón vetette rá magát az üvegre, és jól meghúzta. Na ott kimaradt pár másodperc, a Holtomiglan előtt, mert zihálva küzdött az életben maradásért. Aztán pár mély levegő után, eltorzult arcát kisimítva, újra kilépett a reflektorfénybe….
